17 örökre emlékezetes filmfőcím

2016. március 26. 23:30 - Hello Magyarok!

mgm-logo.jpg

A filmek főcímeinek elég fontos szerepük van, még akkor is, ha manapság divatos ezt néhány másodpercben elintézni. Például ha késünk a vetítésről, akkor a "betűk " alatt kevesebben néznek ránk szúrós szemmel, miközben beoldalazunk a (jó esetben) megfelelő helyre. Persze vannak olyan filmek is, ahol tökéletesen működik az in medias res, ilyen például a Miami Vice, ahol egész egyszerűen a film végéig nem kapjuk meg a főcímet, hiába várjuk. Ott meg már minek? De a film ettől persze még működik. A jó főcím azonban hozzáad a moziélményhez: hangulatba hoz, néha látványos, szórakoztató, olykor önálló életre kel, rosszabb esetben pedig jobb is akár, mint maga a film. Itt van 17 azok közül, amelyeket nehéz lenne elfelejteni:

17. A nyolcadik utas: a Halál (1979)

Nehéz úgy megnézni a filmet, hogy fogalmad sincs arról, hogy mi fog történni a főcímet követő nagyjából két órában. Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy úgy tudod életedben először megnézni a filmet, hogy nem ismered a történetet, akkor az első percek után sejtheted, hogy itt valami durva jön. Amennyiben már láttad a filmet, akkor a képernyő tetején komótosan kibontakozó filmcím maga a lassú, minimalista borzongás, tökéletes zenei aláfestéssel.

16. Diploma előtt (1967)

Dustin Hoffman mozgójárdán ácsorgása Simon & Garfunkel zenéjére (The Sound of Silence) olyannyira kultikus lett, hogy például Quentin Tarantino is így kezdte néhány évtizeddel később a Jackie Brown-t. A Diploma előtt rendezője Oscar-díjat kapott, a Simon & Garfunkel egy másik betétdallal a slágerlisták élére került (Mrs. Robinson), Dustin Hoffman pedig világhírű lett, nem mellesleg a társadalmi tabuk leomlásának is jót tett a film: azóta talán megértőbb a világ a nagyobb korkülönbségű párokkal kapcsolatban.

15. Ragyogás (1980)

A főcímek történetének egyik legismertebb bakija köthető Stanley Kubrick horrorjához. Az egyik pillanatban látszódik annak a helikopternek az árnyéka, amivel forgatták az egyébként nagyon szép intrót, mely Wendy Carlos és Rachel Elkind baljós zenéjével (Rocky Mountains) azért előrevetíti, hogy itt bizony nem lesz móka és kacagás. Már ezen a bevezetőn kellően be lehet parázni, pedig itt még az égvilágon semmi nem történik.

14. Amélie csodálatos élete (2001)

Szinte minden Jean-Pierre Jeunet filmnek megvan az az eredeti hangulata, ami egyetlen más rendező stílusával sem összehasonlítható. Ezek közül is az egyik legmarkánsabb az Amélie csodálatos élete, melynek a főcímét csak az tudja igazán értékelni, aki végignézi mind a 122 percet. A  szó jó értelmében vett aranyos film és a hozzá hasonlóan aranyos intró is tisztelgés a hétköznapi élet csodái előtt. 

13. Dühöngő bika (1980)

A közhelyek intrója, ami mégis tökéletesen működik. Az egyszerűség gyönyörködtet: tényleg felesleges a CGI, ha van egy jó ötlet, van egy elképzelés és van valaki, aki ezt meg is tudja valósítani. Az ellentétek vonzzák egymást: a meccsre bemelegítő La Motta (Robert de Niro) mozgása tökéletesen ellentétes a zenei aláfestéssel, mely esetünkben Pietro Mascagni Parasztbecsület című operájából az Intermezzo. És a címhez sem annyira illik ez a nyugalmat árasztó zene. Később hasonlóan kontrasztos, lassított technikával készült a The Fail című film bevezetője is.

12. Kutyaszorítóban (1992)

Nincs ennél tökösebb főcím. George Baker zenéjére (Little Green Bag) a '90-es évek filmjeiben leginkább a rosszfiúk szerepét betöltő színészek krémje átvonul egy parkolón. Quentin Tarantino számára ez a film hozta el az áttörést, az utána érkező Ponyvaregény pedig a teljes sikert. De ilyen menő főcímet talán azóta sem készített, egyetlen későbbi mozijához sem.

11. Blöff (2000)

Guy Ritchie legemlékezetesebb, legjobban sikerült filmje. A Blöff tele van jó ötletekkel, de talán a legeredetibb az a néhány másodperc, amivel a Londonba utazást ábrázolja. Azóta ez a jelenet ilyen-olyan formában számos filmben és reklámban visszaköszönt már. A  főcím pedig olyan, amilyen a film: laza, közvetlen, de mindenek előtt tökös, egy igazán agyba égős zenével.

10. Csupasz pisztoly (1988)

Plagizálni nem szép dolog, de ha magadtól lopsz, az bocsánatos bűn. A Csupasz pisztoly filmek alapvetően a Nagyon különleges ügyosztály (Police Squad!) című kultikus sorozatból eredeztethetőek, a karakterek egy részét is itt láthattuk először a '80-as évek elején, és a szirénás főcím ötlete is innen származik.

9. Kicsikém - Sir Austin Powers 2 (1999)

Az a fog... Az a szőrzet... És az az intró! Próbáljuk meg elképzelni, ahogy ezt a főcímet felvették. Vajon hányszor kellett újra forgatni? A végére minden bizonnyal az összes stábtag kívülről ismerte a főszereplő, Mike Myers testének valamennyi négyzetcentiméterét. Ezt egyébként a feliratozókról hatványozottan elmondható. Végeredmény: minden idők egyik legfaszább főcíme.

8. Watchmen: Az őrzők (2009)

Az egyik legellentmondásosabb képregényfilm, de minden kétséget kizáróan a legjobb főcímmel. Aki már látta, vagy teljesen odáig van Zack Snyder majdnem három órás mozijáért, vagy nem érti, hogy egyáltalán hogyan lehet ezt ébren kibírni. Ami biztos: Bob Dylan zenéjével egy kicsit öreges, kicsit nosztalgikus, szebb időkre emlékezős főcímet kapott a Watchmen. Ez a három perces bevezető pedig talán a legképregényszerűbb három perc, amit valaha leforgattak. 

7. Zombieland (2009)

Aki ebben a bevezetőben komolyan veszi magát, az maximum a Metallica, akik a betétdal (For Whom The Bell Tolls) előadói. De amit látunk, azt elég nehéz röhögés nélkül kibírni. És nem is kell. Ez a nagyjából 100 másodperc egy emlékezetes zombivígjáték parádés felvezetője, és ha a film maga nem is, de ez az intró mindenképpen a legjobbak közé tartozik.

6. A tetovált lány (2011) 

David Fincher főcímei mindig is nagyon erősek voltak, gondoljunk csak a Zodiákusra, a Harcosok klubjára vagy a Pánikszobára. Mind közül azonban talán a legjobban A tetovált lány főcíme sikerült, amiben egyszerre mutatja meg, hogy milyen is lehetne egy általa rendezett James Bond-film főcíme és azt is, hogyan néznének ki a Hetedik kezdőképsorai a 2010-es években.

5. A jó, a rossz és a csúf (1966)

Egyszerűen érthetetlen, hogy Ennio Morricone miért csak 2016-ban kapott Oscar-díjat, miközben minden idők egyik legemlékezetesebb főcímdalát éppen 50 (!!!) évvel adta ehhez a filmhez. És nem csak ő, de a pisztolylövéses stáblista is jócskán megelőzte korát: egy kicsit olyan, mint a Blöff és még inkább olyan, mint az ezredforduló óta Quentin Tarantino legtöbb munkája. Összességében pedig egy örök klasszikus.

4. A rózsaszín párduc (1963)

Egy bizonyos szempontból minden idők legnagyobb hatású főcíme. Olyannyira bejött ez a közönségnek, hogy az animált rózsaszín párducból rajzfilmsorozat készült (1964-től 1980-ig). Ezen felül természetesen nincs Rózsaszín Párduc-film nélküle, legyen szó a '60-as évek, Peter Sellers-féle verzióiról vagy a 2000-es években, Steve Martin főszereplésével készület remake-ekről. A sztori pedig minden főcímben ugyanaz: hogyan lehet szétszivatni a szerencsétlen Clouseau felügyelőt? Aki pedig a zenét nem dúdolta még magában, az nem is ezen a bolygón él.

3. Fegyvernepper (2005) 

Egy talán méltatlan hanyagolt mozi döbbenetesen erős kezdéssel. A film sem rossz, de meg sem közelíti azt a szintet, amit a bevezető képsorok tartogatnak a nézőknek. Nicholas Cage és Jared Leto filmje megtörtént eset alapján, egy ukrán származású fegyverkereskedő és testvére életét mutatja be, akik például nem himnusszal, hanem egy Ukrajna-alakú kokaincsík elpusztításával fejezik ki hazaszeretetüket. A főcím mindenesetre bivalyerős kezdés, kemény üzenettel, mely napjainkban talán még aktuálisabb, mint amikor a Fegyvernepper megjelent.

2. Star Wars (1977-)

Nekem már a 20th Century Fox dobpergése is összeforrt a Star Wars főcímmel. Ha csak ezt meghallom, furcsa, hogy utána nem a jól ismert John Williams-féle Csillagok háborúja zene szólal meg. Összességében a Star Wars bevezetőjének ötlete egyszerű, mint a rajzszög, talán éppen ettől működik több évtized után is minden epizód elején tökéletesen. 

1. James Bond-filmek (1962-)

A James Bond egy külön kategória a filmek között. Vannak a James Bond-lányok, akikről könnyen megmondod külsőre, hogy ha még nem voltak azok, nemsokára biztosan feltűnnek majd ebben a szerepben. Van a James Bond-zene, ami könnyen felismerhető jegyeket vonultat fel, jelentős részükben hallani a tipikus "bondos" motívumokat. És persze a James Bond-főcím, mely előrevetíti a történet cselekményének jelentős részét. Többek között ezektől és persze egy pisztoly csövétől lett legenda a 007-es sorozat mindenkori első pár perce. Az eddig megjelentek közül is talán a legjobb a Daniel Craig főszereplésével forgatott első 007-es film, a Casino Royale bevezetője lett.

Szerző: mick

Tetszett a poszt? Lesz még ilyen! Kövess minket a Facebookon is.

komment
Címkék: zene mozi listák

A bejegyzés trackback címe:

https://hellomozi.blog.hu/api/trackback/id/tr728526086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.